58. fejezet

Daala admirális mosolyra húzta sápadt ajkát, amint a csata elkerülhetetlen végkifejletét figyelte.

A lázadó flotta is reménytelennek látta a helyzetét, és elkezdett visszavonulni, a Yavin vörös gázóriása mögé, de a Night Hammer és a Victory osztályú csillagrombolók üldözték. A kalamári csatahajó védőpajzsa folyamatosan gyengült, és várható volt, hogy hamarosan leválik. Akkor pedig a birodalmi-rombolók azonnal végeznek vele.

– Admirális – jelentette egy kipirult arcú, fiatal tiszt –, újabb hírek érkeztek az érzékelő rendszertől!

Daala elégedetten rámosolygott.

– Szeretem a jó híreket. Miről van szó, hadnagy?

A fiatal tiszt meghajolt.

– Felfedeztük Pellaeon segédadmirális flottáját.

Az asszony figyelme hirtelen megélénkült.

– Hol?

– A Yavin rendszer szélénél fedeztük fel Pellaeon flottáját, admirális. Már sikerült kapcsolatba lépni velük.

– Mi történt? Hajtóműproblémájuk keletkezett? – kérdezte Daala. – De hogyan történhetett egyszerre mindegyikkel?

A hadnagy megrázta a fejét.

– Nem, admirális… Nagyon különös… A jedilovagok mentális erejük révén kisöpörték őket a naprendszerből. A segédadmirális képtelen növelni a sebességüket, ezért napokba telik, mire elérik a csata helyszínét.

Daala összecsapta kesztyűs kezét.

– Nagyszerű. Addigra itt végzünk. De legalább tudjuk, hogy azok a hajók nem tűntek el nyomtalanul.

Igyekezett leplezni megkönnyebbülését.

Daala közelebb hajolt az ablakhoz, és ökölbe szorította a kezét.

– A közelgő diadalunk örömére, kétszerezzük meg erőinket, hogy eltöröljük az ellenséget, mire Pellaeon segédadmirális ideér!

Mélyet sóhajtott, miközben büszkeséget és elégtételt érzett. Tarkin nagymoff bizonyára büszke lett volna rá, ahogyan ezt a hadjáratot vezette.

Abban a pillanatban a hajó hátsó részéből hatalmas erejű robbanás hallatszott. A Night Hammer hajtóműve szétszakadt. A vezérlőtermen, akárcsak az egész hajótesten heves remegés futott végig. A világítás megszűnt, csupán a vészjelzők vörös fényei villogtak. Daala végigterült a földön.

A Victory osztályú csillagrombolók folytatták a Lázadók üldözését. Turbólézereik energiasugarai tűzijátékként hatottak a Night Hammer tatjának izzásában. Egy pillanatig senki sem tudta a jelenség magyarázatát.

– Mi volt ez? – kiáltotta Daala. – Helyzetjelentést kérek! Hajtóművek hátramenetbe!

A hajóhíd néhány tagja eszméletét vesztette a robbanáskor, az egyikük pedig meghalt, amikor egy komputerterminálnak ütközött. A vészjelzők szakadatlanul villogtak.

A fiatal hadnagy rázuhant egy konzolra, amiről leolvasta a károk jegyzékét. Az arca elfehéredett a rémülettől.

– Admirális, több robbanás következett be a gépházban. A detonáció forrása egy TIE-bombázó protontorpedója lehetett a 14. dokkban. A rakéta átszakította a hangár falát, és tüzet okozott, amely más helyiségekre is átterjedt. A Night Hammer hátsó harmadát légmentesen lezárta az automatikus védelmi rendszer… A külső burkolat súlyos sérülést szenvedett a 293., 181., valamint a 75. hangároknál. Mérgező és radioaktív szennyeződés jelentkezett több fedélzeten. Az első bombavetőnk üzemképtelenné vált.

Minden egyes mondat arculcsapásként érte Daalát.

– Hogyan történhetett ez?

A hadnagy nyitott szájjal, merev tekintettel bámult az asszonyra.

– Fogalmam sincs róla, admirális.

De Daala már tudta a választ: szabotázs! Ilyen komoly találatot nem kaphattak.

Néhány Victory osztályú romboló abbahagyta Ackbar hajójának üldözését. A kommunikátor szünet nélkül harsogott:

– Night Hammer, Night Hammer! Kérem, válaszoljon!

Az asszony felismerte a hajóraj parancsnokának hangját, de a borzalmas megrázkódtatás következtében a név nem jutott eszébe.

– Daala admirális! A hajója lángokban áll. Úgy tűnik, menthetetlen.

Odaevickélt a kommunikációs készülékekhez.

– Hol van Cronus ezredes? – kérdezte. – Meg kell kettőznünk az erőnket. És segítséget kérek a legénység kimentéséhez.

A parancsnok zavarban volt.

– Cronus ezredes zászlóshajója megsemmisült a Lázadók elleni támadás folyamán. Nem tudom, ki most a flotta parancsnoka?

– Én vagyok a parancsnok! – vetette oda Daala, azután elhallgatott, mintha kiütötték volna. Cronus halott. A Night Hammer súlyos sérülést szenvedett.

Néhány perc alatt minden megváltozott.

– Mennyi időt vesz igénybe a javítás? – kérdezte a vezérlőteremben tartózkodó mérnöktől. – Mikor folytathatjuk az utat?

Az egyik mérnök feltápászkodott. Vércsík folyt végig az arcán.

– Hát nem érti, admirális? A hajtóművünk tönkrement. Hónapokig tart a javítás. Ezt nem tudjuk itt összebarkácsolni néhány óra alatt. Az egész tat lángokban áll. Magatehetetlenül sodródunk.

Daala haragosan nézett körül. Kezét csípőre téve azt nézte, kit vádolhat mindezért, de végül nem talált senkit, akin kitölthette a mérgét.

– Tudjuk irányítani az űrhajót?

A mérnök megrázta a fejét.

A Night Hammer látszólag egyenesen haladt, de egy idő után észre lehetett venni, hogy pályája görbül: a Yavin gravitációs ereje fokozatosan a gázóriás felé vonzotta.

– Számítsák ki a röppályánkat! – suttogta komoran.

A navigátor úgy bámult ki az ablakon, mintha kísérletet látott volna.

Merengéséből az asszony kiáltása zökkentette ki.

– Számítsa ki végre a pályánkat!

A tiszt összerezzent, azután munkához látott. Néhány másodperccel később jelentette:

– A komputer nem működik, admirális. Rázuhanunk a bolygóra, hacsak teljes hajtómű-kapacitással nem kezdünk tolatni.

Daala szomorú arccal végignézett a fedélzeten és az embereken. Azután döntött.

– Menjenek! – kiáltotta! – Ez parancs! Szálljanak át a mentőkabinokba!

– De admirális, mi lesz önnel? – kérdezte a fiatal hadnagy. Az arca kormos volt, a szeme könnyes. Daala tudta, hogy nem a szén-dioxid vagy az irritáló gázok csaltak könnyeket a fiatalember szemébe, hanem a Birodalom elvesztése iránt érzett fájdalom.

– Megparancsolom a hajó legénységének evakuálását, hadnagy!

Daala magányosan állt a Night Hammer vezérlőtermében. Szótlanul, összeszorított ajakkal nézte az ablakon át a gázóriást.

A Night Hammer elkerülhetetlenül sodródott a végzete felé. Hátsó harmada megolvadt a radioaktív tűzben. De az asszony mozdulatlan maradt, mint a kapitány, aki a hajóval együtt pusztul el.